Texts
                                            
        
            Return to list
            
                    | edit | delete | Create a new
         
            | history
            | Statistics            
            | ? Help            
        
        
        
            
            Kežäruavot
         
        
        
                
        
        
        
                
                
                
                
                
                
                 
            
Informant(s):
 
        
         
            Danilova Pelageja Nikitichna, 1895, Ivanovskaja (Ivnousskoi), Zubtsovsky district, Tverskaya (Kalininskaya) Oblast
                
    recording place: 
    Ivanovskaja (Ivnousskoi), Zubtsovsky district, Tverskaya (Kalininskaya) Oblast,    
year of recording: 
1967
recorded: Пунжина Александра Васильевна
        
                
                 
            
Source:
 
        Образцы карельской речи. I. Говоры Республики Карелии, тихвинских и тверских карел, 1994, p. 258
audio archive of ILLH, KarRC RAS: №851/2-5
        
                
        
               
        
        
    
        
                
        
            
            
            
                    
                
        Kežäruavot
        
        
        Karelian Proper
                
Dyorzha
                
      
             Pedrumpäivii tijjät? Pedrumpäiv ka n’ütten väl’in l’iänöö, ka täl’l’ kuull, Pedrumpäiv on. Ka Petrofkoist ii, vijämm tuaht, tož zan’imaičet, šii meil’ tule, a mi teil’ tulen, vedmä tuaht. I nagn’ittu muwvet on n’el’l’ hevos’t’, viiz’i hevošt. Mii hänel’l’ü, viäl’ toizee taloh, kolmandee taloh, kaikk naobmen. Mii hänel’l’üü, a hin miwllu tulow, ka i vejämm ühešš päiväšš. Potom i l’ähet, to ühel’l’ü to toizelluu kolmanneeluo. Tuahet vejämm, pidäw händä razbit’i, l’evit’t’i tuaht, pidäw kündiä. Ka künnät a šiäl’ pidäw i harat. Harumm, täm jo uber’ičoo, rubimm n’iit’t’mä. Travu jo rubim n’iittmä, hein’ie, ruadma, hein’ie ruadma. 
 A meil’ Galhovalla ol’ pokossu vet’ Gar’išša. Oi! Kaikk üks’in tok, kaikk üks’in, kaikk. Hospod’i! Künnät künnät, obidall tulet, obiidaičet, val’l’aššat, harat, l’ähet haruma. I kaglašš tämän, vakan, a hebz’elle šel’gää värčin kagrua, i l’ähet. Hebz’en šeiztat, da otat eižist kül’vü, šiid rubit haruma. Kaikk üks’in, kaikk üks’iin, ka i kružils’i i ka i lapšet kažvtiin. Ka tämä, kakš poigu ka jäi, a kolmannen pojan ka tapettih miuld, i pojašt täšt, tappennušt polčaičen penz’eid.